kezdjük ott, hogy szakadt egész végig az eső és még mindig.. aztán második óra matek volt, amiből persze, hogy csak beszélgetés lett.. a lényeg, az volt, hogy barátnőmmel 7 és fél éve kitünők vagyunk és van egy "stréber" fal a suliba ahova azok kerülnek akik a 8 év alatt kitűnően teljesítettek.. a lényeg, hogy megkérdeztük ofőnket, hogy mi is kikerülünk-e.. erre azt mondja, hogy hát nem tudja, főleg ha lesz év végén 4esünk.. erre elkezdte kérdezgetni az osztálystrébereit akik amúgy eddig sose voltak kitűnőek és 7. év végén dicséretet kaptak a fél város elött és engem meg b*sztak kihívni amikor osztályból egyedül én voltam szín5, na mindegy és akkor én már full ideges lettem, meg elkezdte mondogatni, hogy hát nem teszek semmit se az osztályért.. ahha.. csak nem tudom kinek az anyukája szedi 8 éve az osztálypénzt nem tudom kik rendezik el állandóan a kirándulással egyéb mással kapcsolatos programokat, meg akinek szól és egyből "ugrik" ... hát éppen, hogy a szüleim és én.. nagyon kiakadtam és egész órán csak feküdtem a padon és ideges voltam.. következő tesi volt szintén az ofőnkkel.. hurrááá -.-" látta rajtam, hogy valami gáz van erre félre hív.. elkezdi kérdezgetni, hogy mi a baj, az elején azt mondtam, hogy semmi aztán utána mondom még is jobb ha "beolvasok" neki.. :| megmondtam, hogy nagyon szarul esett a 7.évvégi jelenete erre elkezdett hazudozni... mondom ok.. aztán meg kijelentette, hogy az egyik stréberke kifog kerülni arra a szaros falra mert van igazgatói- és szaktanári dicsérete..nem baj, hogy segg hülye matekból, nem az nem gond.. majdnem leütöttem.. ezt már csak fokozni tudta a kedves barátom/haverom aki látta rajtam, hogy ideges vagyok és szomorú ennek ellenére mikor elment mellettem a folyóson akkor vigyorgott, nevetgélt és egyebek.. elhívtam, hogy megbeszéljem vele, hogy mi a baja, erre csak annyit mondott, hogy SEMMISEMMI, és közbe rám se figyelt és pont leszarta, hogy mivan velem.. nagyon jól esett komolyan... el is sírtam magam mert már annyira elegem van mindenből.. persze kb. senki se jött oda hozzám, na jó páran, de nem akartam nekik kiönteni, hogy mi is van mert igazából semmi közük hozzáá.. :|| vagyis, egyáltalán nem volt kedvem arról beszélni.. aztán hazafele jövet egy tökéletes idézet jutott az eszembe, ami pont igaz is volt: "SZERETEK AZ ESŐBEN SÉTÁLNI, MERT ILYENKOR SENKI SEM LÁTJA, HOGY SÍROK... " egyetlen jó dolog történt eddig.. lasagne volt az ebéd :) és, hogy van egy ember az életemben akire mindig számíthatok, köszönöm DORINA. :)
xoxo:*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése